6to4 Tunnel (6to4 alagút)

6to4 alagút (6to4 tunneling) egy olyan hálózati átmeneti technológia, amely lehetővé teszi az újabb generációs IPv6 csomagok továbbítását a régebbi, tisztán IPv4-alapú hálózatokon (például a hagyományos interneten) keresztül.

A lényege, hogy az IPv6-os adatcsomagokat ideiglenesen „becsomagolja” szabványos IPv4-es csomagokba, így azok gond nélkül át tudnak utazni a régi infrastruktúrán anélkül, hogy a köztes útvonalválasztókat (routereket) fel kellene készíteni az IPv6 kezelésére. Ez egy automatikus mechanizmus, amelyhez nincs szükség fix, manuálisan kiépített alagutakra.

Egy konténeres hasonlattal

Képzjük el, hogy vettél egy futurisztikus, ultramodern lebegő/légpárnás autót (ez az IPv6 csomag), amivel szeretnél eljutni az otthonodtól a munkahelyedig.

A probléma az, hogy a várost átszelő régi autópálya (az IPv4 internet) burkolata annyira töredezett és elavult, hogy azon a lebegő/légpárnás autód képtelen közlekedni, ráadásul a KRESZ is csak a hagyományos kamionokat engedi fel rá.

Mit teszel? A házad melletti logisztikai központban (a 6to4 routerednél) felrakod ezt az ultramodern autódat egy teljesen átlagos, szabványos teherszállító kamionra (ez az IPv4 boríték/fejléc).

A kamion simán végighajt a régi autópályán, a többi autósnak fel sem tűnik, mi van benne. Amikor a kamion megérkezik a munkahelyed melletti lehajtóhoz, a ottani raktárban letolják a platóról az ultramodern lebegő autódat. Innen te már vígan és zökkenőmentesen suhansz be a modern irodaház parkolójába.

A működés

A folyamat teljesen automatikusan zajlik a hálózat szélén álló routerek között:

A kérés megszületése:

A számítógéped küldeni akar egy adatcsomagot egy IPv6-os weboldalnak. A csomag eljut a helyi hálózatod határán álló 6to4-képes routerhez.
A cím átváltása:

A 6to4 technológia egy zseniális trükköt alkalmaz: a router a saját nyilvános IPv4 címét beágyazza egy speciális IPv6 címbe, ami mindig a 2002::/16 előtaggal (prefixszel) kezdődik. Ebből a hálózat többi része azonnal tudja, hogy egy 6to4 alagútról van szó.
A becsomagolás (Encapsulation):

A router látja, hogy a csomagnak át kell kelnie az IPv4 interneten. Fogja a teljes IPv6-os csomagot (adatostul, mindenestül), és tesz köré egy külső IPv4-es fejlécet (mintha egy levelet beraknál egy nagyobb borítékba). Ebben a külső borítékban a protokoll típusának a 41-es számot adja meg, ami a hálózatban azt jelenti: „Figyelem, ez egy IPv4-be rejtett IPv6 csomag!”
Utazás az IPv4 hálózaton:

A köztes routerek az interneten csak a külső IPv4-es borítékot nézik. Fogalmuk sincs róla (és nem is érdekli őket), hogy mi van belül, egyszerűen elirányítják a csomagot a cél-router IPv4 címe felé.
A kicsomagolás (Decapsulation):

Amikor a csomag megérkezik a fogadó oldali 6to4 routerhez (vagy egy nyilvános közvetítő szerverhez, az úgynevezett 6to4 relay-hez), az lefejti a külső IPv4-es borítékot. Előbukkan az eredeti, sértetlen IPv6 csomag, amit a router immár tiszta IPv6-ként továbbít a végső célpontnak.

Hol állunk ezzel most? (Egy kis hálózati kontextus)

A 6to4 alagút egy fantasztikus áthidaló megoldás volt az 2000-es és 2010-es években, amikor az internet világa még csak ismerkedett az IPv6-tal.

Mára azonban a technológiát jórészt nyugdíjazták (elavultnak tekintik). Ennek oka, hogy a közvetítő (relay) szerverek túlterheltsége miatt sokszor lassú volt, és megbízhatósági problémákat okozott. Manapság a szolgáltatók inkább a Native IPv6-ot (ahol a hálózat eleve tudja az új nyelvet) vagy a Dual-Stack megoldást használják, ahol az IPv4 és az IPv6 teljesen egymás mellett, külön sávon fut.