Balla László Gábor 2013. december
Az eredeti cikk elérhető itt.
A szakemberek számára ismerősen csenghetnek, ám a szakmai berkeken túl ismeretlenül hangozhatnak a behúzó és berudaló kifejezések. A behúzóhoz talán komolyabb magyarázat nem szükségeltetik, hiszen az elnevezés alapján kitalálható az eszköz funkciója, ám a berudaló már egy érdekesebb kérdés, talán nem mindenkinek ugrik be a helyes válasz elsőre. A berudaló szó eredete a rúddal való tolásra vezethető vissza, a nyomórúd megfelelőjeként vidéken a rudaló kifejezést is használták/használják. Esetünkben a behúzó és berudaló egyetlen eszközt takar, amely segítségével rúdszerűen kábeleket, vezetékeket tolunk be csatornákba, csövekbe, amelyeken biztosan kell átjutnunk. A megfelelő behúzónak/berudalónak néha ellentmondónak tűnő jellemzőkkel is kell rendelkeznie. Legyen megfelelően erős és merev (mint egy rúd) ahhoz, hogy hosszú távon be lehessen egy kanyarokat akár többszörösen is tartalmazó nyomvonalon tolni. Amennyiben nem kellően merev, abban az esetben elakadhat, behullámosodhat, akár vissza is fordulhat a csőben és így nem fogja teljesíteni a feladatát. Nagy húzó- és szakítószilárdság kell, hogy jellemezze az eszközt ahhoz, hogy a szükséges távolságokon keresztül lehessen vele húzni a gyakran jóval merevebb és vastagabb kábeleket is.
Szintén fontos szempontok az eszköz anyagára vonatkozó elvárások. Keménynek, kopásállónak, sima felületűnek kell lennie, hogy ne tapadjon meg a csőrendszerben és a hosszú élettartama is biztosított legyen. A megfelelő berudalónak korrózióállónak és vegyileg stabilnak kell lennie, hogy minél kevésbé lépjen reakcióba más anyagokkal (olajok, oldószerek és más vegyi anyag, ami egy csőrendszerben, alépítményben előfordulhat). Valamint utólagos bővítések, de új szerelés esetén is praktikus, ha elektromosan nem vezető (szigetelő) anyaga van, így elkerülhető az esetlegesen rejtett hibák okán a villamos balesetek, illetve zárlat okozása.